Az első pillanattól élveztem a vezetést Pau-Arnosban a WTCR elmúlt hétvégi fordulójában. A szintkülönbségek és az izgalmas kanyarok megadták azt az élményt, amit vártam.
Az első szabadedzésen éreztem, hogy sikeresek lehetünk, és utána jó irányba mozdultunk el az autó beállításával, így az FP2 után már sejtettem, hogy lehet esélyünk a Q3-as szereplésre. Aztán az időmérő még annál is jobban sült el, mint gondoltam.
Hiányoztak a kárba veszett új gumik
A Q1-ből és a Q2-ből a második legjobb idővel jutottam tovább, egyike voltam a kevés versenyzőnek, aki 1:18-as időre volt képes. Ez kellett a pole pozíció megszerzéséhez, erre azonban nekem már nem maradt sok esélyem, ugyanis a Q3-ra elfogytak az új gumijaim, ott már használt abroncsokkal mentem. Ennek oka az időmérő eleji piros zászló volt.
Vannak, akik használt gumival kezdik a kvalifikációt, ők jól jártak, én viszont új gumival kezdtem, amik a piros zászló miatt úgymond kárba vesztek, és nagyon hiányoztak a végén a Q3-ban. Ettől függetlenül nem feltartott kezekkel álltam neki az időmérő döntő szakaszának, az ember mindig bizakodik, főleg egy ilyen nehéz pályán, amelyen bármi megtörténhet. Ugyan a Q3-ban nem jött össze az 1:18-as idő, de elégedett voltam a megszerzett harmadik hellyel.
Össze kell fognunk
Az első futam kissé unalmas volt belülről, a rajt után feljöttem a hatodik helyre, de küszködtem az első tengellyel, ami megnehezítette a dolgomat. Ennek ellenére azt éreztem, tempóból ugyanott voltam, mint a körülöttem lévők, ám ahhoz már nem volt elég a lendületem, hogy az előttem haladót támadjam, ráadásul ezen a pályán amúgy is nagyon nehéz előzni.
Aztán a hajrában elengedtem Jean-Karl Vernay-t, így lettem hetedik. Tudom, sokan nehezen fogadják el vagy egyenesen elfogadhatatlannak tartják a hasonló taktikai húzásokat, de látni kell, hogy az autósport is csapatjáték, és én nagyon szívesen segítem azt a márkatársamat, akinek több esélye van a bajnoki címre. Túl az idény felén már erre is gondolni kell, és mivel lemaradásban vagyunk, össze kell fognunk.
Könnyebb volt, mint gondolnák
Korábban is elmondtam már, ha úgy alakul, beállok az esélyesebb Hyundai-versenyző mögé, hiszen ezt a támogatást 2019-ben én is megkaptam a csapattól. Annyi minden kaptam ettől a közegtől az elmúlt években, hogy jó érzés visszaadni belőle. Úgyhogy egyáltalán nem okozott bosszúságot elengedni JK-t, könnyebb volt, mint sokan gondolnák. Eleve nem ért váratlanul a döntés, mert már a futam előtt megbeszéltük, hogy bizonyos forgatókönyvek esetén mi történik majd.
Ráadásul nem győzelemről vagy dobogóról volt szó, amit biztos fájóbb lett volna elengedni, mint a hatodik helyet, de azt is meg fogom tenni a hátralévő két fordulóban, ha a helyzet úgy kívánja. Mert a végén egyetlen pont is számíthat. Nekem már kisebb az esélyem arra, hogy bajnok legyek, így amíg esetleg nem fordul a kocka, önmagam mellett azért is dolgozom, hogy Hyundai-pilóta végezzen az élen! Ezt jelenti csapathoz tartozni: felelősséget vállalni, áldozatot hozni, együtt örülni.
Megismétlődött Aragón
A második futamon dobogóval akartam pozitív lezárást adni a hétvégének. A rajt közepesen jól sikerült, nem tudtam előrelépni a harmadik helyről, de vissza sem estem. Ezután az előttem haladó Yvan Mullerre igyekeztem nyomást gyakorolni, és ahogy teltek a körök, úgy éreztem egyre inkább, hogy az én kezemben van a gyeplő. De aztán ugyanaz történt, mint Aragónban...
A hajrában váratlanul, erős vibrációt éreztem az autón, amely utána nem akart jobbra kanyarodni. Egyből tudtam, hogy a bal első felfüggesztéssel vagy a gumiabronccsal van gond, ami Pau-Arnosban a lehető legrosszabb, mert sok a jobbkanyar. Annyira lelassultam, hogy a már leszakított Santiago Urrutia szinte rögtön utolért, nekem is jött hátulról. Próbáltam védekezni, egy darabig sikerrel, de eljött az a pont, amikor már nem lehetett tartani a pozíciót.
Be kell vizsgálni a gumit
Az ötödik helyig estem vissza, amikor egy baleset miatt bejött a safety car. Ez még rosszabb helyzetbe hozott, mert összerántotta a mezőnyt, így az utolsó körökre azok is a nyakamon voltak, akiknek előtte több másodperces hátrányuk volt. A futam végére a bal első gumi futófelületének jelentős része levált, a befutó előtti kanyart már alig tudtam bevenni, így a célegyenesben Yann Ehralcher-nek tulajdonképpen könnyű dolga volt, amikor megelőzött. A szezon legnehezebb versenye volt nekem.
Mindenképpen ki kell vizsgálni a gumikat, mert Aragón után másodszor fordult elő, hogy gondom akadt velük, pedig nem mentem le a pályáról, nem sérülhtettek, és nem úgy hajtottam Mullert, mint az őrült. Annyival szerencsésebben alakult a mostani futam, mint az aragóni, hogy ott szétdurrant a gumi, most viszont be tudtam fejezni a versenyt, és legalább a hatodik hely összejött – no meg az esély, hogy a megmaradt gumit be lehet vizsgálni.
Ettől függetlenül nagyon mérges voltam a második futam után, hiszen elveszett egy újabb dobogós hely, de közben tudom, hogy a saját lehetőségeimből kihoztam a maximumot. Mindig ez a legfontosabb mérce.